Néhány fontos tudnivaló a rákról

Minden valamirevaló orvosi könyv megemlíti, hogy 
1. A RÁKSEJT nagyon buta, rendkívül életképtelen, az a csoda, hogy fenn tud maradni és szaporodni tud. Valójában egy selejt, torzszülött.
2. Minden szervezetben, a legegészségesebben is folyamatosan „születnek” ráksejtek, ahogyan még egy tökéletesen működő nagyüzemben is mindig keletkezik selejt.
3. Az ép immunrendszer ezeket könnyedén felismeri és egyszerűen eltávolítja.

Következtetés:
1. Egy jól működő immunrendszer mellett elképzelhetetlen, hogy a rák szaporodni, növekedni tudjon.
2. Ahhoz, hogy a rák felismerhető nagyságúra nőhessen, az immunrendszernek még a buta és életképtelen ráksejteknél is alacsonyabb szintre kellett hanyatlania.
3. Az immunrendszer további gyengítése legalábbis kétséges eredményekkel jár - logikusan következtetve a fentiekből.
A mai hivatalos rákterápia agyoncsapja a már eleve gyenge immunrendszert.

Egy fontos megjegyzés:
A ráknak nincs indulata. Egy daganat nem lehet sem rossz, sem jóindulatú. Egy sejt, szövet vagy szövetszaporulat nem rendelkezik gonosz szándékkal, nevetséges azt mondani rá, hogy "rosszindulatú". Mintha egy gonosz manó lenne, aki kárt akar okozni.
Ez csak az orvosok által kitalált kifejezés, ami a tehetetlenségüket tükrözi.
Nincs "rosszindulatú" daganat, csak végletesen legyengült, leromlott szervezet. Meggyőződésem, hogy a rák maga nem is betegség, hanem csak tünet. Jelzi a szervezet erőinek megroggyanását.
Meggyőződésem, hogy a betegek nem a "rákbetegségbe" halnak bele, hanem abba, hogy nem állítják helyre a testi-lelki épségüket.
A rák nem öl. Nem a rák öl. Tudom, hogy szokatlan az álláspontom.

Lelki tényezők:
Dolgoztam onkológiai osztályon. (A 90-es évek elején.) Már akkor megfigyeltem, hogy a rákbetegeknél a probléma kialakulásában erős szerepe van a lelki tényezőknek. Tovább kutattam és minden valamirevaló adat ezt erősítette meg. Röviden összefoglalom azt, amit megértettem, remélve, hogy tudok ezzel segíteni.
Megfigyeléseim szerint az ember akkor fejleszti ki magának a rákot, amikor az élete egy vagy több nagyon fontos területén abbahagyta dolgok megalkotását a jövő számára. Lemondott arról, hogy építsen valamit, ami addig kiemelkedően fontos volt számára. Ez összekapcsolódhat (legtöbbször így van) családi traumákkal pl. gyermek, szülő, házastárs elvesztése, családi illúziók, jövőkép összeroppanása, családdal kapcsolatos erkölcsi válság, stb. Lehet a háttérben álló ok az, hogy valaki nem építi többé a párkapcsolatát. Ezernyi változata lehet.

A lényeg: a személy valamilyen számára fontos területen feladta. Abbahagyta dolgok megalkotását a jövő számára. Aki felismeri, hogy mi volt ez, és képes valamilyen módon rehabilitálni ezt a bukott célt, képes újra hozzáfogni dolgok megalkotásához a jövő számára, viharos gyorsasággal épülhet fel.
A vitaminok és egyéb hasznos anyagok csodálatos segítséget nyújthatnak a test megerősítésében, újraépítésében. A végső győzelem az Emberen, mint szellemi lényen múlik.
Aki rehabilitálja a bukott célját, hatalmas eséllyel gyógyul meg, aki megmarad abban a szerepben, hogy feladta, vesztésre áll.

Sok sikert a bukott cél újraélesztéséhez.

dr.Lenkei Gábor

/Forrás: Mentsük meg a férfiakat/